A hazai szlovákság egyik fellegvára Tótkomlós, mely egyedülálló hangulatával, hagyományaival rendkívül élménygazdag itt tartózkodást ígér. Itt játszódik a kortárs magyar irodalom egyik legsikeresebb műve, a Jadviga párnája, melyet meg is filmesítettek.
Az 1746-ban újratelepített Tótkomlós több mint száz évig valóságos szlovák sziget volt az Alföldön, ugyanis kizárólag a Békésszentandrásról érkezett szlovákok, illetve azok utódai éltek is, magyar nyelvű oktatás csak 1850-ben indult az akkor még községi rangAt viselő településen.
Az alapítók Rudnyánszky József báróval szerződtek a komlósi pusztán való letelepedésre, az első nyolcvan család 1746-ban érkezett, majd újabbak követték őket. Érdekesség, hogy az új település kis híján polgárháborúhoz vezetett Békés és Csanád vármegyék között, ugyanis mindkettő magának akarta az új falut. A konfliktus kis híján fegyveres összetűzésekbe torkollott, voltak, akik az elköltözést fontolgatták. Végül az 1750-es években a bíróság döntött: Békés megye kapja Tót-Komlóst.
A gyors növekedésre jellemző, hogy a komlósiak hamarosan “kinőtték” a települést és egyre többen elhagyták azt a szűkölő lehetőségek miatt, Békéscsabára, Aradra költöztek, sőt tótkomlósiak alapították a mára jelentős határállomássá lett Nagylakot.
A XIX. század végére, a XX. század elejére a község az orosházi járás második legnagyobb helységévé nőtte ki magát a maga 11 ezer lakosával, ekkorra már egy polgárosodott Tótkomlósról beszélhetünk, ahol békében éltek együtt szlovákok, magyarok, zsidók – ezt a korszakot adja vissza rendkívül hitelesen Závada Pál híres regénye, illetve a belőle készült film, a Jadviga párnája. A történelem viharai természetesen ezt a békességet többször felrúgták, elsősorban a pánszláv elszakadási kísérletek, a holokauszt (a komlósi zsidók életéről egy másik híres komlósi író, Benedek István Gábor írt számos kiváló regényt és novellát) és a lakosságcsere. De például az 1848-as forradalom, illetve az azt követő szabadságharc önkéntesei közt több száz komlósi szlovák harcolt a magyar függetlenségért, mint ahogy az első és a második világháborúban is sokan vettek részt és estek el, szlovákok, magyarok egyaránt.
A lakosságcsere alapjaiban változtatta meg Tótkomlós demográfiai összetételét: Tótkomlósról 939 család, 3254 fő döntött a szlovákiai, anyaországi letelepedés mellett, míg mindössze 400 felvidéki magyar család, azaz mintegy 1500 betelepülő jött. A település 1993 óta viseli a városi rangot.
A már említett tótkomlósi származású írók, Závada Pál és Benedek István Gábor mellett számos ismert ember született itt, illetve nőtt fel ebben a különleges közegben: Jankó János festőművész, karikaturista, Holits Ödön válogatott labdarúgó, szövetségi kapitány, Gyurkovics Zsuzsa színművész, Malya Ernő borász, Szokolay Dongó Balázs népzenész.
A városban több helytörténeti gyűjtemény őrzi a szlovák múlt emlékeit: a Szlovák tájház, a Tanyamúzeum, a Koppány-féle gyűjtemény, de nem csak a szlovák múlt, hanem a korábbi idők történelme is tanulmányozható a közeli Nagykopáncson: az itt található román stílusú kápolna, illetve a környékbeli ásatások egyértelműen arra utalnak, hogy az Árpád-korban több falu is létezett itt, de már korábban is különböző népek éltek a területen.
A helyi turizmus egyik húzóereje ezeken túl a Rózsa Fürdő, melyet a közelmúltban újítottak fel. A fürdőben három külső és három fedett medence áll rendelkezésre, egészségturisztikai jelentősége pedig az, hogy a mozgásszervi és idegrendszeri betegségben szenvedők látogatják előszeretettel. Ezen kívül a Száraz-ér tótkomlósi szakasza is vonzó lehet a természet szerelmeseinek.
Képek
Település attrakciói














