A környék legkisebb települése, a nem egészen kétszáz lelkes Magyardombegyház is azon falvak közé tartozik, melyet szorgalmas dohánykertészek telepítettek újra.
A különbség annyi, hogy az akkor még Nyéky-Dombegyháznak nevezett területre Makóról érkeztek zsellérek, akik magukkal hozták református hitüket is. A meglehetősen homogén közösség után néhány évtized múlva, 1863-tól már Reformátusdombegyháznak nevezik a települést, majd újabb évtizedek teltek el a jelenlegi név felvételéig.
Magyardombegyház mindig kis falu volt, de éltek itt háromszor annyian is, mint jelenleg: 1855-ben 751 főt számláltak, ami 1910-re 493-ra csökkent. A községben 2014-ben ünneplik az újratelepítés 200. évfordulóját.
A településtől nyugatra, mintegy 2,5 km távolságban található a Cikó-halom, amely a térség legidősebb, emberkéz alkotta emléke. A helyi legendárium szerint a Cikó-halomnál boszorkányok tanyáznak, akiket nem szabad zavarni. Egy másik leírás szerint azt tartják a Cikó-dombról, hogy ha valaki kimegy oda a tavaszi napéjegyenlőség éjszakáján, akkor a lelkét elragadják a tündérek. Mindenezek ellenére érdemes meglátogatni ezt a kunhalmot, hiszen sokat elárul az elmúlt évszázadok történetéről.
Képek
